Az utóbbi évtizedekben az ember szabadon mászkálhat Európában, illetve az európai üzletláncok is szabadon betelepedtek Magyarországra, így hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenhol nagyjából ugyanaz a kínálat. Legalábbis Az Aldi meg a Lidl Németországtól Angliáig kb. ugyanazt a választékot nyújtja, mint otthon (persze jóval olcsóbban, de ez más kérdés). Norvégiába érkezve ez az első szívfájdalom: nincs Lidl. Aldi sincs. Helyi üzletláncok vannak, illetve Spar van, már ahol van. Nálunk éppen nincsen. A múltkor Sandnesben találtam egyet, és jártam is benne, de őszintén megmondom, nem nagyon figyeltem a választékot. Jegeskávét akartam venni, így azt bizonyosra mondhatom, hogy sparos jegeskávéjuk nincsen.

Azt mondják, Norvégia drága ország, és valóban, nemrégiben olvastam egy cikket, mely szerint a hatodik legdrágább a világon. Ez ne keserítsen el, mert szerintem ez azt jelenti, hogy itt lehet a legjobban keresni. Helyi viszonylatban egyébként nincs drágaság, az itteni bérekhez számolva tisztességesen meg lehet élni.

Létezik egy rendkívül hasznos oldal, bizonyára te is ismered, Tripadvisor-nak hívják. Mindenféle utazók személyesen írják meg különféle tapasztalataikat az általuk meglátogatott helyekről. Könnyű belátni, hogy miért jó a Tripadvisor: a szolgáltatók, helyi tulajdonosok nyilván mind szépeket írnak magukról a saját weboldalukon. Itt azonban olyanok véleményét olvashatod el, akik valóban jártak ott, igénybe vették a szolgáltatást, ha arról van szó, és a saját, személyes tapasztalataikat osztják meg.

Nem a Tripadvisornak akarok reklámot csinálni, hanem magamnak :) Nekem is van Tripadvisor fiókom, ahol egyelőre a norvégiai kalandjaim kerülnek megosztásra. Sajnos csak angolul, mert egyelőre nem találtam olyan lehetőséget, hogy több nyelven is lehetne véleményeket írni. Mindenesetre, ha érdekel, mit és hogyan tapasztaltam utazásaim során, ajánlom figyelmedbe az ott megjelent review-imat.

Eddig 8 jelent meg, ebből 7 szól Norvégiáról. Az előző bejegyzésben említett, legendás Sverd i fjell, a gyönyörű környezetben található Utstein kolostor, a Stavanger szívében található két régi udvarház, a Ledaal és a Breidablikk, valamint még néhány múzeum került feldolgozásra eddig. Jó hír, hogy egyrészt további cikkek vannak folyamatban általam (vagyis írom, amikor épp nem kirándulok, vagy eltévedek), másrészt pedig ennek a blognak az elindítására többek közt az ösztönzött, hogy valahol magyarul is meg tudjam osztani a leírásaimat. Egyelőre talán kevés magyar jön turistának ide, de dolgozni annál többen. Nekik is szükségük lehet jó tippekre a hétvégi kikapcsolódáshoz. Az otthoni turistáknak említem, akik már törik a fejüket, hogy jó lenne ide elhoppanálni, hogy jövőre a WizzAir indít közvetlen járatot Stavangerbe. Márciustól olcsón és gyorsan lehet ide ellátogatni. Tehát, utazók, hajrá, és figyelem! Tartsátok az egyik szemeteket a skyscanneren :)

Előre lelövöm a poént, nem jutottam ma fel a Dalsnutenre. Már látom, Dalsnuten lesz az én második Sverd i fjell-em. A Sverd i fjell Stavanger leghíresebb látványossága, egészen biztos, hogy te is láttál már róla képeket. Három őrült nagy kard mered az ég felé a parton. Amikor ideérkeztem, el szerettem volna látogatni oda, de hol szakadt az eső (itt mindig esik, ami nem is baj, de azért van egy határ...), hol meg eltévedtem.

Hasonlóan jártam ma a Dalsnutennel. A kirándulás ötletét a Kvikk Lunsj csokiból vettem. Ez egy norvég csoki, aminek a csomagolásában nem lutra matricákat lehet gyűjteni, hanem túrahelyeket. Erről a csokiról és a vele kapcsolatos szokásokról ebben a videóban részletesen mesélek.

A jó hír, hogy Stavangerből 15 perc alatt ott van a vonat Sandnesben, ahonnan szintén kb. ugyanennyi idő kell a busznak Dale-ig, és innen már csak egy röpke 1,8 kilométeres hegymászás az egész. Elviekben. Gyakorlatilag azonban az történt, hogy lekéstem a buszt, mivel nem tudtam, honnan indul, és a vonat után csak 3 percet vár. Így aztán két szabad órám lett, amit nem töltöttem egészen feleslegesen, mert legalább megnéztem a Sandnes templomot kívülről (belülről nem, mert be volt zárva), és kódorogtam az utcákon a napsütésben. Gondoltam, mielőtt felülök a buszra, és nekivágok a nagy útnak, keresek egy mosdót. Igen hátrányosnak találom, hogy noha a központi pályaudvar és a buszpályaudvar is egy helyen van, egyikhez sem tartozik mosdó. A közeli bevásárlóközpontba kell menni, és ott lehet használni. Persze nem ingyen. Itt a legtöbb helyen fizetni kell a vécé használatért, többnyire tíz, de néhol csak öt koronát. Ez valami szupermodern vécé volt, mert kizárólag kártyával lehetett fizetni. Bementem. És nem tudtam kijönni... Amellett, hogy enyhén pánikoltam, azért belül röhögtem, hogy bakker, fizetek 5 koronát (plusz kártyahasználat külföldön...) azért, hogy beragadjak egy vécébe. Ráadásul a második buszt is lekésem, akkor írhatok naplóbejegyzést arról, hogy meglátogattam egy sandnesi vécét.

Ami az időjárást illeti, én valahogy hidegebbre számítottam. Vagyis máshogy hidegre. Na elmagyarázom.

Szóval, amint az iskolában is tanultuk, a tengerpartokon úgynevezett óceáni éghajlat van. Ez azt jelenti, hogy a nyár nem annyira meleg, a tél nem annyira hideg, és a napközbeni hőingadozás is kiegyensúlyozottabb, mint kontinentális éghajlaton. Valamint rengeteget esik. Arra azonban senki nem hívta fel a figyelmet, amit most már az okostelefonod időjárás alkalmazása is kijelez: hőérzet! A magas páratartalom miatt a hőérzet sokkal magasabb. Persze az is lehet, hogy csak velem van a baj, de nekem itt borzasztóan melegem van. 15 fok és süt a Nap, akkor rámrohad a ruha. Ellenben, ha fúj a szél, akkor pedig belém fagy a velő. Tehát itt nem igazán a hőmérséklet számít, inkább az egyéb körülmények (napsütés, szélerősség, páratartalom). Nyáron, amikor a nappalok elképesztően hosszúra nyúlnak, ezt még inkább lehet érezni. Jómagam 20 fok körül napszúrást kaptam. A legmelegebb napon idén itt Stavangerben kb. 24 fokos volt a hőmérséklet, maga a pusztulat. Többször leégtem, és mint említettem, néhányszor napszúrást is kaptam. Nem voltam rá felkészülve az otthoni viszonyok alapján, hogy bizony itt 18 fokban tokától bokáig be kell magad kenni 50 faktoros naptejjel.

Ugyanis van még egy anomália itt északon. Mivel a napsugarak nagyon ferde szögben esnek be, cselesen, így sokkal több fény ér, mint délebbre, mondjuk Magyarországon. Ugyanez okozza azt a jelenséget is, ami itt elég gyakori, hogy egyszerre esik az eső és süt a nap. Az eső csak felülről tud esni, szegénykém, a gravitáció miatt, viszont itt a Napocska nem az esőfelhők felett süt, hanem sréhen oldalról bevilágít. Egyébként ezt én irtóra élvezem. Imádom, amikor egyszerre simogatja az arcomat a Nap és a csendes eső is.

Ami gyakori, az a csendes eső, de néha előfordul az is, hogy teljes erejéből szakad, és öt perc alatt át tudja áztatni az összes réteg ruhádat. Így tehát itt a gumicsizma népviselet.

Töredékes az én ismeretem, ahogy Pál apostol mondja, mivel még csak néhány hónapja vagyok itt, de ezt a megfigyelést máris érdekesnek tartom (mármint azt, hogy 15-17 fokban melegem van). Gondolom, hogy az, hogy mennyi idő alatt lehet megszokni, az attól is függ, hogy mennyire vagy fázós. És hogy mennyire vagy boldog. Valaki azt mondta nekem, mielőtt kiutaztam, hogy ahol az ember jól érzi magát lélekben, ott jól érzi magát testileg is. Szóval lehet, hogy ha idejössz, de nem szereted Skandináviát, akkor megfagysz :)

A képen egy esős nap májusban, a híd lábánál áznak a pecások :)

Itt a szigeten van egy kisbolt, mivel egy igen nagy szigeten lakom. Több, mint hétszáz lakosa van. Ezzel otthon legfeljebb egy kis falu lehetne, de helyi viszonylatban, ahol vannak szigetek, ahogy 10 vagy annál kevesebb ház van csak, ez már szinte világváros.

A bolt hétköznap délelőtt tíztől este hatig van nyitva - jó, negyed 11-től negyed 7-ig, de a lényeg ugyanaz - pontosan 8 óra hosszát. Szombaton 10-15-ig. Ha jól számolom, minimum 4 felnőtt dolgozik benne. Van a vékony, szőke nő, aki talán a tulajdonos lehet, vagy főnök. Van az alacsony szőke, aki elég kevésszer van itt. Van a nagyon szép nő, és van a nagydarab. Ezek mellett még néhány tinédzser is besegít néhanap.

Mindez azért ihletett meg, mert otthon én is dolgoztam "kisbótban", és tudom, hogy ott kb. hogy menne. Van a tulaj, aki dolgozik éjjel-nappal. Ő megy áruért, és ő áll be a pultba, ha az alkalmazottnak valami dolga van. Folyton feszült és ideges, de erőltetett mosolyával igyekszik nem elűzni a vásárlókat. Ehhez társul egy alkalmazott, jobb esetben egy félhülye vagy teljesen szerencsétlen kisegítő is. Az alkalmazott hétköznap dolgozik, de nem csak 8 órát, hiszen a 8 órai nyitvatartáshoz kicsivel (legalább fél órával) előbb kell beérni, és ugyanannyival később távozhat. Zárás előtt negyed órával már egy merő feszült ideg, úgy áll a pultban, mint egy futó olimpikon a startvonalnál. Aki már ezen idő után lép be a boltba, jobb is, ha felhagy minden reménnyel. Ő már innentől nem csak szimplán vevő, aki kizárólag arra alkalmas, hogy megzavarja az életét, de egyenesen ellenség számba megy. Gyűlöli a munkáját és alulfizetett, ennek okán gyűlöli a vásárlókat is. Amit vagy abban vezet le, hogy irdatlanul bunkó velük, vagy csak simán lenyúlja őket. Esetenként mindkettő.

A félhülye segítőt is ismeritek, tudjátok, kire gondolok. Az Üvegtigrisből a Sanyi. Szóval vagy egy bolondos, vagy egy alkesz, aki csak úgy mellécsapódott a boltnak, és kisebb feladatokat lehet rábízni. Belé még a frusztrált alkalmazott is belérúghat, nem lesznek következményei. Tedd ide, tedd oda. Elviszi az üres kartonokat a szelektívbe, és felsöpri az udvart. Várja hajnalban az újságost. Kitakarítja, ami megrohadt. És a többi.

Micsoda mennyország ehhez képest négy épkézláb felnőtt, plusz a diák segítségek! Elképesztő, komolyan mondom :)

A másik ilyen kultúrsokkom, hogy az autósok átengednek a zebrán. Annyira megszoktam már, hogy ezentúl Pesten már csak felnőtt kísérővel közlekedhetek :D

A kép a naerbutikken.no oldal szerzői tulajdona.