Semmi ágán ül a szívem... várja a buszt. Emlékszem, mennyire megragadó volt az Izgass fel, az istenit! című norvég filmben, amikor láttam, hogy Alma egy totál kietlen vidéken várja a buszt. Az egész olyan skandináv mozis volt. Ahogy a vadnyugati filmeken az ördögszekeret hajtja maga előtt a szél, kábé ugyanaz az érzés. A semmi. Azt hinnéd, puszta művészet, de nem. Itt, kérem, ez a rögvalóság. Valójában nagyon is a norvég életérzés része, hogy az ember órákig várja a buszt a semmi közepén, ami aztán órákig zötyög vele keresztül a semmin. Na jó, nem órákról beszélünk, de azért mégis. Hosszabbnak tűnnek a távolságok, amikor látszólag kihalt vidéken hajt az ember keresztül. Azért mondom, hogy látszólag, mert nyilván, ha van buszmegálló, akkor valahol vannak emberek is a közelben. Valamikor. Elvileg.

Mindezt csak ízelítőül vázoltam fel, hogy nagyjából meglegyen az alaphangulat. Ahol én lakom, a Kolumbus közlekedési vállalat szolgáltat. A helyi tapasztalataimról tudok beszámolni, egyelőre lövésem sincsen, hogy amit itt látok, az csak helyi sajátosság, vagy elterjedt szokás az országban.

Norvégia igen nagy ország (a térkép csalóka), és igen kevesen laknak benne, tehát a népsűrűség alacsony. Ez azt eredményezi, hogy ritkán járnak a buszok (amúgy milyen lett volna, ha annak idején földrajz órán ilyen hasznos dolgokat tanítanak? mert kit érdekel a lignitbányászat?). Leszámítva a városközpontot, a távolabbi területekre igazi kín eljutni tömegközlekedéssel. Vannak olyan helyek, ahová csak naponta egyszer-kétszer jár busz. Jó esetben vannak úgynevezett iskolabuszok. Ezeket nem csak iskolások használhatják, ezek ugyanolyan menetrend szerinti járatok, mint a többi. Viszont csak tanítási napokon közlekednek, és csak olyan időszakban járnak, amikor az iskolásoknak dolga van az utcán kódorogni. Magyarul reggel, meg délután, aztán slussz, passz, ennyi.

Így történik az, hogy ha kimegyek Fjøløy-re, ami az egyik kedvenc helyem, akkor akár tetszik, akár nem, fél napot ott kell töltenem. Kimegyek a délelőtti busszal, 10-re odaérek, és fél négykor van először busz vissza. Persze gyalogolhatnék is, de nincs mindig benne a lábamban az a 9,8 km, járda nélkül a szerpentines úton. Szóval inkább kirándulgatok, és megvárom a buszt.

A másik fontos és érdekes dolog, ami nagyon eltér attól, amit otthon tapasztaltam, az a buszjáratok számozása és útvonala közötti összefüggés. Azaz, otthon mondjuk van egy busz, ami megy egy útvonalon, kap egy számot. Ha ugyanezen az útvonalon megy nagyjából, de gyorsabban halad, mert mondjuk kihagy egy-két megállót, vagy levág egy pár kanyart, akkor régen azok voltak a piros buszok, ma pedig E jelzést kapnak. Ha pedig egy busz szintén arra közlekedik, de nem megy el a távoli végállomásig, hanem rövidebb útvonalon közlekedik, hogy a frekventált területeken szállítsa az utasokat, az A jelzést fogja megkapni. Szerintem elég világos és érthető rendszer. Noha nem vagyok a BKV-nek (tudom, hogy k, de nem érdekel, a néven kívül semmi sem változott), a busz számozásokat azért jónak tartom. Itt ez kicsit más.

Ha van egy busz, ami egy adott számot visel, korántsem biztos, hogy ugyanarra jár, mint az, amelyik öt perccel ezelőtt ment el, ugyanezen a számon. Az, hogy az útvonala ugyanaz-e két azonos jelű busznak, az függ az iskolanapoktól, a madarak röptétől, a bolygók állásától. Illetve a lengyel buszsőförök aznapi motivációs szintjétől.

Komolyra fordítva a szót, mondanék néhány példát:

Az 1-es busz a Hundvåg nevű szigeten közlekedik. Azonban minden második busz kelet felől megy nyugatra, a köztesek nyugat felől keletre. A két busz egy helyen találkozik, de nem mennek körbe, hanem visszafordulnak. Nekem már ez önmagában érthetetlen, de jól van.

Vannak buszok, amik a két végállomás között nem ugyanazt az utat teszik meg. Például a 15-ös busz néha átmegy Randaberg központján, máskor pedig nem.

Ezen felül, csak, hogy legyen minek örvendeni, vannak buszok, amelyek bizonyos napokon járnak. Mondjuk iskolanapokon kedden és csütörtökön. De máskor megy szerdán, és teljesen máskor pénteken.

Tekintve, hogy sok helyen a buszok ritkán járnak, valamint ez egy skandináv ország, ahol az ember nem szívesen maradna kint éjszakára a jegeces időben a legelőn, vagy az erdőben, rendkívül körültekintőnek kell lenni. Ha egy napon ide vet a sorsod, és azt a merész kalandot vállalod be, hogy tömegközlekedéssel mész kirándulgatni, és bejárod a környéket, akkor egyetlen tanácsot tudok neked adni: mindig nézd meg azt a kva menetrendet. Mindig. Ne pár nappal előre, pláne ne hetekkel. Aznap, indulás előtt. Ha van mobilneted, akkor az aplikációval folyamatosan tudod csekkolni, hogy mikor merre van busz. Néha sajnos ez sem jön be, a lengyel buszsofőr faktor miatt, de azért nyújt némi biztonságot.

A videón a Koppholen buszmegálló látható. Szerencsére csak negyed órát kellett várnom a buszra, mert már ingerenciám támadt, hogy írjak valami skandináv krimi forgatókönyvet :D