Vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni, és általában az időjárás furcsa vagy szokatlan elemei ilyenek. Magyarországon igazi kontinentális éghajlat van, így azért mi elég sokféle dolgot látunk, a rezzenetlen, 38 fokos levegőtől a hirtelen lecsapó, fákat tövestül kicsavaró viharokig. És persze jégesőt is bőven, sajnos a barackfáink rettenetes kárára. De nem ilyet...

Ez nem is jégeső, jégvihar. Az amúgy is folyamatosan és minden irányból fújó szél felerősödik, az ég elsötétül, és apró jéggolyók pattognak. Azt ismered, amikor vízszintesen esik? Itt tud annyira fújni a szél, hogy minden irányból esik, komolyan mondom, még alulról is. És ugyanezt jéggel. Ezért sajnos fényképeket, videókat sem tudok egyelőre csatolni a jelenségről, mert ilyenkor azzal vagyok elfoglalva, hogy valahogy takarjam legalább a szemem. És akkor azt gondolnád, hogy a jégesőben talán annyi jó lehet, mint a havazásban, hogy nem ázol csontig két perc alatt, de de. Ugyanúgy összevizez, mint a normál zivatar, csak közben még fáj is.

Szerencsére az ilyen típusú vihar nem tart tovább néhány percnél, utána azonban a jéggolyók összegyűlnek a járdán, kellemes csúszófelületet biztosítva. Az megvan, mikor a rajzfilmekben üveggolyót vagy ilyesmit szórnak egymás elé a karakterek? És miközben a lábuk a levegőben kalimpál, egyhelyben lebegnek, mígnem az ülepükre esnek. Körülbelül ilyen a záróakkordja ennek a jégviharnak.

A cseresznyén a csokicsepp pedig az, hogy mindeközben is tud szemedbe sütni a nap, mivel ugye ilyenkor már annyira ferde beesési szögben jön a fény, hogy a feletted levő sötét fellegek egyáltalán nem zavarják a horizont fölött támadó napsugarakat. Megjegyzem, itt van az a pont, ahol én már azt gondolom, ez az egész vicces, és senki sem érti, miért röhögök befogott szemmel csúszkálva a jégvihar kellős közepén.

Amikor az ember megél egy ilyen jégvihart, akkor tisztul le benne a Hagalaz (Hail) rúna jelentése. A természet haragja, szenvedés, nehézség. Ebben a viharban tényleg olyan érzés, mintha nem tehetne az ember ellene semmit (nem is tehet), és rá van bízva Természet Anya kegyére. Viszont a vihar eláll, mindig eláll, és ezt soha nem szabad elfelejteni, ha éppen az életünkben zuhog a jégeső.