Mint már említettem, eredetileg Tromsøba akartam menni itt Norvégiában. Azaz ez így nem teljesen igaz. Mindig vonzott az észak, aztán egyszer olvastam egy cikket egy magazinban Tromsøről, és az hozott igazán lázba. Sarki fény, és nyüzsgő kulturális élet (jövő héten ezt is letesztelem). Végül azért jöttem Stavangerbe, mert első körben nem mertem annyira északra menni. Viszont azt eldöntöttem, hogy ha már itt vagyok, szétnézek más, szimpatikus városokban is, háthogyha úgy döntök, tovább költözöm, még északabbra. Ezért aztán "elugrottam" Trondheimba is körülnézni. (Folytatás az előző bejegyzéstől)

 

Az erődtől már sétáltam, és mindössze négyszeri eltévedés után megtaláltam a városhidat. Amikor megláttam az ikonikus képet, és magamba szívtam Trondheim ősi lélegzetét, akkor fakadtam először sírva. Olyan mélységes hála érzés töltött el, hogy ide eljuthattam. Hogy megcsináltam, túléltem a vonatozást, és a többi. Hogy eljuthattam egy olyan helyre, amit eddig csak fényképeken láttam, és mindig nagyon tetszett, és mindig arra gondoltam, hogy hú, vajon ez élőben milyen lehet. Milyen? Csodálatos! A régi, cölöpökre épült, színesre festett épületek képe tűélesen tükröződik a víz felszínén. A régi városhíd csak gyalogos közelekedés számára nyitott, és az is olyan bájosan szép, mint egy tündérmesében. (Kép: ágyúk sora a Kristiansten erőd falán)

A hídtól az út egyenesen a katedrálishoz vezet. A Nidaros katedrális majdnem ezer éves. Nem olyan régi, mint az aacheni, de azért majdnem. Én pedig imádom a régi köveket, főleg az ilyen vallásos jelentőségűeket. Nem vagyok vallásos, távol álljon tőlem, de ezeknek a helyeknek az atmoszférájában van valami ősi és magasztos. Az emberek évszázadokon keresztül hordták ide az imáikat, és ez nyomot hagyott a hely energetikájában. A katedrális melletti turista központban lehet jegyet vásárolni, én kombi jegyet vettem, mert megnéztem a másik két múzeumot is. Az Érseki Palotában két külön részleg van, ezek külön-külön is látogathatóak. Az egyik egy történelmi témájú kiállítás, Ennek a legizgalmasabb része számomra a helyben feltárt pénzverde eredeti alapjai voltak. Igzalmas olyan kövek között sétálni, ahol tudod, hogy néhány száz évvel ezelőtt más emberek éltek és dolgoztak, sőt, mint esetünkben, aranypénzt vertek. A másik épületben őrzik a koronaékszereket. Nem vagyok egy ékkő fan, de ezt érdemes megnézni. Lenyűgöző élmény a lúdtojásnyi zöld turmalin már-már hipnotikus ragyogását szemlélni. (Kép: A "híres" trondheimi látkép)

Innen még elugrottam a Miasszonyunk templomhoz, ahol éppen valamiféle istentiszteletet tartottak, úgyhogy nem mentem be. Ennek a közelében található Olav Tryggvason szobra, éppen a város közepén. Olav Tryggvason is Norvégia alapító királya, ez engem némileg megzavar, mert Széphajú Haraldról ugyanezt mondják. Olav előbb élt, Harald vetett véget a viking kornak, szóval nem tudom. Lehet, nem árt egy országnak, ha többször is jól megalapítják. Ígérem, mire a könyvet szerkesztem, utána fogok nézni ezeknek a történelmi tényeknek. (Kép: Olav Tryggvason szobra a város közepén)

Tovább sétáltam a Fő úton, és beugrottam a szállodába. Már el tudtam foglalni a szobámat, úgyhogy lepakoltam a cuccomat, és mentem tovább. A szobám egyébként remek kis szoba volt, mini konyhával, úgyhogy szinte főtt ételt tudtam vacsorázni (azért csak szinte, mert fagyasztott készételt "főztem"). Innen az egyetemi múzeumba siettem tovább. Itt rengeteg látnivaló van, ráadásul a jegy két múzeumba érvényes, de annyi időm már nem volt. Télen rövidített nyitvatartások vannak, van, ami csak 11-kor nyit ki, és van, ami már 2-kor bezár, tehát jól meg kellett szerveznem a kirándulást. Mivel a helyszínen tudtam meg, hogy még egy múzeumba mehetnék, az nem volt belekalkulálva az időmbe sajnos. Sietni meg azért kellett, mert az Igazságügyi Múzeumba mentem tovább, ami csak 3-ig van nyitva. Most lehet, hogy csodálkozol, hogy ennyi helyen voltam már, és még nincs három óra? A vonat reggel 7-kor ért be, ezért mentem először olyan helyekre, mint a Landemoen, meg az erőd, ahol nem játszik szerepet a nyitvatartás. Az Érseki palotába nyitásra, 11-re értem oda. 

Az Igazságyi Múzeum ingyen látogatható, és azt hiszem, a legborzalmasabb múzeum, ahol valaha jártam. Az igazságügy történetéhez ugyanis hozzátartozik a borzalmas bűncselekmények és rettenetes büntetések története is. Viszont nagyon érdekes hely, és mindenképp érdemes meglátogatni, ha jó gyomrod van ezekhez. Az időszaki kiállítás a propagandáról szólt. Itt is sírtam egy kicsit. Hasonlítgathatnánk a mai wannabe diktátorokat a nácikhoz, de igazából a manipuláció mestersége az emberiség története óta nem változik. Ami a legszomorúbb ebben, hogy a történelem kezdete óta még mindig sikerül olyan primitív embereket találni, akik bedőlnek a propagandának. Vagyis hogy az a legszomorúbb, hogy ezek a buta emberek még mindig ilyen sokan vannak. (Kép: az Ilen templom)

Mire az Ilen templomhoz értem, már esett a hó. Készítettem néhány gyönyörű képet a hóesésben, majd ez átfordult havaseső-szélviharba. Egy közeli boltban vettem vizet és kaját, de mire a buszmegállóban várva megettem-megittam mindent, már rettenetes volt az időjárás. Innen még tovább akartam menni megnézni a Két torony serfőzdét, de képtelen voltam. A hideg, az éhség és a fáradtság győzött, úgyhogy visszamentem a szállodába aludni. Ekkor volt kb. 4 óra, tehát a túrám kb. 9 órát tartott, azaz csak inkább 8-at, mert a vonattól még nem indultam el azonnal, kicsit vártam a napkeltére, hogy a szobrot izgalmas fényekben tudjam fényképezni a tengerparton (ez végül nem annyira jött össze, de nem csak a fény tehetett róla, mert a tenger felől fotózva volt napkelte, de épületek vannak a háttérben, a szobor alig látszik, a tenger felé fotózva pedig a háta látszik a szobornak, meg egy exkavátor, ami a tengerparton dolgozik). (Kép: emigráns a napfelkeltében)

Aludtam egyet, azaz mindjárt kettőt, a hotelban. Egyszer délután úgy kb. 5-tól este 8-ig, aztán pedig éjszaka, mint rendesen. Reggel a kijelentkezés után a mekiben reggeliztem, visszamentem a Miasszonyunk templomhoz, de megint nem mentem be. Aztán úton az állomás felé a Tengerészeti múzeumba. Végül, mivel még mindig rengeteg időm volt, újra az Emigránshoz. A vonatom fél négykor indult, és mivel megint esni kezdett az eső (a hónak már nyoma sem volt), ezért beültem a pályaudvarra, élvezni a free wifit. A tapasztalat alapján azt gondolom tehát, hogy Trondheim főbb nevezetességei tényleg bejárhatók egy nap alatt. Ha a hostelban alszol, és minipris-es vonatjeggyel jössz, akkor szinte fillérekből meg lehet oldani. Természetesen, ha a forrásaid nem limitáltak, határ a csillagos ég. Trondheim pedig mindenképpen megéri. Gyönyörű, történelmi város, ugyanakkor pezsgő, fiatalos élet van benne, és valami egészen varázslatos az atmoszférája. Ha teheted, egyszer mindenképpen látogasd meg.

(Kép: az oslói katedrális mellett, bibliai idézet: "... a legnagyobb mindközül a szeretet")