A tömör, egyszavas válaszok kedvelőnek: iszonyúan. Eszerint a cikk szerint a hatodik legdrágább a világon, és a harmadik legdrágább Európában, Svájc és Izland után. A hétköznapi életben azonban nem ennyire elborzasztó a helyzet. Mindig akadnak kibúvók egy szabály alól, és itt is lehet azért, ha nem is olcsó, de legalábbis olcsóbb megoldásokat találni.

Nézzük csak, mi drága: minden, persze, de azon belül is, ami hanyattesős, például a kenyér. Egy hetven dekás kenyér kb. 30 korona, ami úgy 1000 forint körül van jelenleg. Itt északon a búza nem terem meg, így hagyományosan itt barna kenyerek vannak, amiket szeretnek telepakolni mindenféle magvakkal is. Tehát legalább az ezer forintodért nagyon finom kenyeret fogsz kapni. A zöldségek nem csak, hogy drágák, de elég szűk belőlük a választék, szintén hasonló, éghajlati okokból. Mondjuk egy kb. 25 dekás spanyol import cukkinit általában 20 koronáért tudsz megvenni, ami majdnem 700 forint. Ennyiből otthon talán három kilót is kaphatsz, ha jól emlékszem, bár az idei zöldség árak nincsenek meg nekem. A paradicsom helyi, 30-40 korona körül van kilója, és nyáron nagyon finom is volt, most már itt is csak az a halványrózsaszín, ízetlen gömböc van, mint otthon a szupermarketekben. Egy darab kígyóubi 20 korona, akciósan 18. A képen látható a kedvencem, 15 dkg héjas zöldborsó, amikor fotóztam, épp 35 korona volt. Számomra egyébként az is rejtély, hogy mi a jó eget csinálnak vele, de azt hiszem, snack-ként eszegetik. Valószínűleg ezért is van a pénztárnál kirakva, mint pl. a csokik.

A fűszerek arany árban vannak, viszont sokkal, de sokkal aromásabbak, mint amiket odahaza lehet kapni. Ez jellemző egyébként minden import termékre. Itt nincsen savanyú import szőlő horror áron. Horror áron van, de legalább finom. Ezekből én arra következtetek, hogy mi tényleg nem az első osztályú cuccokat importáljuk. Mondjuk, ha ennyi az ára, akkor meg is értem, miért nem.

A tömegközlekedés itt, Stavangerben, 35 korona egy jegy, nagyjából egy ezres. 700 koronáért lehet egy zónára bérletet kapni, ami sokkal nagyobb területet fed le, mint mondjuk otthon egy Budapest bérlet. Ez talán a nagyon gyér népsűrűségnek köszönhető. Mármint az, hogy a zónák nagyvonalúan vannak elosztva. Két zónára 1100, három zónától pedig 1500. Az ár innentől nem emlelkedik, ha a Kolumbus által üzemeltetett mind az öt zónára, azaz egész Rogaland területére veszed meg a bérletet, az is ugyanennyi.

A belvárosi fodrászüzletekben egy női hajvágás 500 koronánál kezdődik (16000), a határ pedig a csillagos ég, gondolom (ha ugye hosszú haj, meg még festetünk is, stb.). A ruházkodás is ezt a tendenciát követi, ha valami akciós, és nagyon olcsó, mondjuk egy póló, akkor már 200 koronáért meg lehet kapni (6-7000).

Említettem, hogy vannak kibúvók is, és most, hogy már kellően szívinfarktust kaptál, el is mondom, melyek azok. Először is a szupermarketekben vannak saját márkás termékek. A norvégok nagyon büszkék a gazdaságukra és védővámokkal védik azt, illetve a helyi cuccok eleve drágák a magas munkabérek miatt, de azért náluk is van, aki feltalálta már a spanyol viaszt. Ilyen termékek például a FirstPrice márkájú cuccok, amiket a Kiwi szupermarketben lehet kapni. Összehasonlításképpen egy doboz akármilyen tojás, 12 darabos, 42-48 korona között változik, a FirstPrice-os tojás ára 24 korona. Igen, ha a 800 forintot veszem alapul, akkor még mindig marha drága, de ha azt nézem, hogy kb. feleannyiba kerül, mint a másik, akkor nagyon is jó árnak tűnik. FirstPrice-ban vannak felvágottak, és néhány fagyasztott kaja, vagy például vécépapír is. Aztán a Rema1000 saját márkája a Rema1000, amiben lehet pl. pestot kapni, egy üveg 5 koronába kerül, ami viszont még hazai viszonylatban sem drága. Oliva bogyó, szárított paradicsom olajban, száraz tészta (1 kg spagetti 10 korona, a normál félkilós tészták 14-20 korona közt vannak), lekvárok és szintén a vécépapír található meg náluk jó áron. A Coop saját márkája pedig az Xtra. Összehasonlításképp egy kis guriga (25 dkg) trappista szerű sajt, ami máshol 50 korona, Xtra márkában 34.

Tehát lehet kapni az átlaghoz képest nagyon kedvező árú dolgokat, de szét kell nézni hozzá, és lehet, hogy több helyre el kell menni. Mivel a városhoz közel lakom, nekem ez könnyű, mert ha bemegyek, egymás sarkában vannak ezek a boltok, tehát nem okoz gondot körbejárni. Illetve van egy perverz vonzódásom a junkfoodhoz, szóval eszem érdekes dolgokat, főleg, ha még olcsók is. A pestós tészta, vagy a coopos spagettiszósz nálam szinte minden nap le tud csúszni. Húst nem nagyon eszem, de nem azért, mert drága, hanem azért, mert nem nagyon szeretem, és otthon sem szoktam húst főzni.

Ha már itt tartunk, vagy egy tévhit, hogy itt olcsó a hal. Ki kell ábrándítsalak, itt semmi sem olcsó. Minden veszettül drága, és ahhoz képest mondjuk a hal olcsóbb, mint a csirke vagy a disznóhús, de olcsónak azért nem lehetne mondani. Mivel a halat nem szeretem, ezekről az ételekről kevésbé tudok beszámolni, de azt látom, hogy hal junkfood van dögivel és tényleg olcsón. Egy nagy konzerv (méretre mint otthon a sólet konzerv) halgolyót már 10 koronáért meg lehet kapni, összehasonlítás képpen egy ekkora konzerv bolognai spagetti 34 korona. A halgolyó olyasmi, mint a húsgolyó, amit az Ikeából már ismersz, de halból van. Fiskekaker, azaz halsüti (halpogácsa, mondhatni halfasírt) is kapható bulk kiszerelésben. Halpuding, halszósz minden mennyiségben. Egy tubus kaviárt saját márkásban 7 koronáért meg tudsz venni (Coop). Viszont mondjuk a múltkor vettem két szelet (!!!) csirkemellet 47 koronáért. Egy szelet karajt ma láttam a boltban 18-ért.

Van viszont jó hír is. Az árak azért ennyire magasak, mert őrületesen magasak a bérek is. Tehát, ha nem csak nyaralni jössz ide, hanem itt szeretnél élni és dolgozni is, hamarosan átáll az agyad koronára, és akkor az a 20-30 korona nem lesz már sok pénz. Az átlagbér itt 43 ezer korona havonta, és azért itt nem olyanok a jövedelemkülönbségek, mint Mao-n, hogy a mosogató hazavisz 70ezret, a mészároslőrinc meg 7milliót... percenként...

A lakbér mondjuk elvisz párezret, de ha nem egyedül élsz és dolgozol, akkor már jó vagy. Egy kis lakást 5-7 ezer koronáért is ki lehet fogni, de ha jön a pereputty, jobban jártok egy egész házzal, ami nagyságrendileg nem sokkal kerül többe, de mondjuk legalább két szintes. Autót fenntartani még mindig elég költséges itt, annak ellenére, hogy pont ezévtől leszállították az adókat. Viszont a tömegközlekedés szerintem a bérekhez viszonyítva nevetségesen olcsó, tehát érdemesebb szerintem olyan helyen lakni, ahol jár busz.

Tehát, ha azt veszem, hogy mondjuk a pároddal jössz, és 10.000-ért kivesztek egy lakást, ezért már minimum kétszobásat kaptok, és még költötök 10.000-et kajára, ami nagyjából azt jelenti, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán van (én 3000-ből ki tudok jönni, macskakajával, alommal együtt). Ez még mindig csak egy átlagbér fele, és két ember szépen megél. De persze kereshetsz többet az átlag felénél, dolgozhattok mind a ketten, és nem is muszáj annyira nagy lábon élni.

Még valami: azért a cigit meg a piát felejtsd el. Egyrészt, mert nem tesz jót az egészségnek, másrészt meg az itt tényleg bivaly drága. Egy étteremben, kocsmában könnyen csúsznak ki az ezresek a kezed közül. A pia árakat annyira részletesen nem tudom, mert nem iszom alkoholt, de egy gyros pita 100 korona egy sarki büfében, innen indulnak az árak fölfelé, ebben az arányban kell gondolkodni. Egy rendes étteremben egy palack borért ötszáz koronát is felszámolhatnak. A legolcsóbb alkoholizálási lehetőség a dobozos sör, amit a boltokban is lehet kapni (egyébiránt alkoholt csak a Vinmonopolet-ben árusítanak), 20 koronánál kezdődik.

A múltkori posztom alatt valaki elkezdett megélhetési bevándorlózni. Erre csak azt tudom mondani, hogy Norvégiának is jó a külföldi munkaerő. Akik elvégzik azokat a munkákat, amiket ők már nem hajlandóak csinálni. És a külföldinek is jó, aki mondjuk ki akarja fizetni az otthoni lakáshitelét, vagy megalapozni egy otthoni vállalkozást azzal a pénzzel, amit itt néhány év alatt össze tud szedni. Nyáron kifejezetten sok embert keresnek idénymunkára, mert rengeteg ilyen van, és a norvégok nem szaporodnak el nyaranta, mint a szúnyog. Diákokat is felvesznek, pl az egyik, csak nyáron nyitvatartó múzeumban egy osztrák diáklánnyal ismerkedtem meg. De felnőtteknek is van munka bőven, itt a mi környékünkön például a paradicsom ültetvényeken már eleve csak magyarok dolgoznak állítólag (még nem találkoztam velük, csak hallottam róla).

Egy szó mint száz, én nem tartom drágának a helyet, mégpedig azért nem, mert meg lehet élni. Az adózás után is,