Mint már említettem, eredetileg Tromsøba akartam menni itt Norvégiában. Azaz ez így nem teljesen igaz. Mindig vonzott az észak, aztán egyszer olvastam egy cikket egy magazinban Tromsøről, és az hozott igazán lázba. Sarki fény, és nyüzsgő kulturális élet (jövő héten ezt is letesztelem). Végül azért jöttem Stavangerbe, mert első körben nem mertem annyira északra menni. Viszont azt eldöntöttem, hogy ha már itt vagyok, szétnézek más, szimpatikus városokban is, háthogyha úgy döntök, tovább költözöm, még északabbra. Ezért aztán "elugrottam" Trondheimba is körülnézni.

Norvégiában elég alacsony a népsűrűség, azaz borzasztó nagy helyen szétszórva él viszonylag kevés ember. Tehát igazán nagy Norvég város nincsen, már legalábbis, ha nyugat-európai vagy amerikai viszonylatban gondolkodunk. De ami itt elérhető, abból Trondheim a második legnagyobb. Valaha királyi város volt, az ország fővárosaként funkcionál. Régi és nagyon népszerű egyeteme van, nyűzsgő város, tele fiatalokkal. Ahogy Stavanger ikonja a három, sziklába szúrt kard (Sverd i fjell), úgy Trondheimé a színes házak a parton egy híd mellett. Ez is egy olyan kép, amit bizonyára láttál már, ha szoktál norvég témájú oldalakat nézegetni.  (Kép: Tigris szobor az oslói pályaudvar előtt)

Úgy döntöttem tehát, hogy Trondheimot is meg kell nézni. Még nincs annyira vészesen északon, ráadásul ő is a tengerparton van, ugye, így tehát a Golf-áramlat melegen tartja. Oké, itt szinte minden tengerpart, hála a fjordoknak, de tudod, hogy mire gondolok. A norvég városokban télen kábé feleannyi dolog van nyitva, mint nyáron. Csak a jó Isten tudja, hogy miért. Hogy miért pont suliidőben nem járnak múzeumba. Nem tudjuk. A lényeg, hogy nem tudsz bármit bármikor megnézni, és tényleg, ha csak nyaralni jössz ide, akkor mindenképp érdemes nyáron látogatnod. Egyrészt nincs olyan veszettül meleg, mint otthon, és nincs olyan veszettül hideg, mint itt télen. Másrészt a legtöbb dolog nyáron van nyitva, és ami télen-nyáron üzemel, az is hosszabb nyitvatartással dolgozik nyáron általában.

Tehát, mint említettem, a norvég városok kicsikék, a múzeumok fele pedig bezár, ezért a tervezett látnivalók alapján úgy gondoltam, egy nap nekem elég lesz erre a városra. Igazán megismerni úgyis csak akkor lehet egy várost, ha ott élsz. Utazásra a vonatot választottam, két dolog miatt. Egyrészt azért, mert nevetségesen olcsó áron lehet vonatjegyet kapni, ezt ki kellett próbálnom. Másrészt pedig a vonatozásnak van egy olyan feelingje, amit semmilyen más közlekedési eszköz nem tud pótolni. Hogy mennyire olcsó a jegy? Ha a neten veszed meg, legalább egy hónappal előre, akkor már 300 koronától lehet vonatjegyet vásárolni (minipris). Körülbelül úgy működik, mint a repjegyek, tehát meg kell nézni, melyik napra, melyik indulási időre van kedvezményes jegy, nem egyformák az árak. Így utaztam Trondheimba 750 koronáért, az odaútra volt 300, a visszaútra 450 a jegy.A távolságot és az oslói átszállást figyelembe véve rettentő olcsó volt. Normál áron ez az utazás kb. 1500 koronába fájt volna.  Igaz, 16-18 óra vonatozás nem kellemes, viszont érdekes, sok mindent láthatsz a vonatról, még az is lehet, hogy pihenni is tudsz rajta. (Kép: a híres Nidarod katedrális Trondheimben)

Ezek voltak a tervek és az álmok. Ehhez képest a vonaton odafelé hánytam, mint a lakodalmas kutya, visszafelé pedig az oslói pályaudvaron kellett éjszakáznom, mert a vonatom lekéste a csatlakozást. Azonban mindezt figyelembe véve is csodás utazásban volt részem. És belefér Trondheim egy napba, tehát ha valamiért nagyon sietsz, vagy sok dolgot akarsz kevés idő alatt megnézni Norvégiában, akkor sincs gond. Természetesen sokkal, de sokkal több időt is el lehet tölteni itt. Mert például a Kristiansten erődöt én csak megnéztem, körbesétáltam és körbefényképeztem, de lehet ott is piknikezni, vagy ha gyerekekkel vagy, akkor lehet ott mindenfélét ökörködni, vannak ilyen gyerekeknek való, játék-dolgok (őszintén szólva, nem mentem a mélyére, de épp előttem volt ott egy óvodás csoport).

Ez volt az útvonaltervem. Mivel egy szál hátizsákkal mentem, a pályaudvarról egyből indulhatott a városnézés. Ami nincs a a térképen, a pályaudvarról először az Emigrant monument-hez mentem. A szobor Leif Eirikssonnak állít emléket, aki úgymond viking kori felfedező volt. Úgy hisszük, ő volt az első, aki expedíciót vezetett Amerikába. Persze akkor még nem expedíciónak hívták, meg nem is Amerikának, de érted, mire gondolok.

Innen terv szerint mentem tovább a Lademoen templomhoz és a tőle nem messze található Lademoen temetőhöz. Szeretek temetőket látogatni, nem csak a hangulat miatt. Sokat meg lehet tudni egy településről, ha kicsit szemügyre vesszük a sírokat. Itt található "szovjet emlékmű" és zsidó temető is. Norvégia, ha csak kis részen is, de határos Oroszországgal, ez a második világháborúban érdekes volt, hiszen Norvégiát ugye a nácik elég jól lerohanták. Az oroszok meg felszabadították, vagy mifene. Mindenesetre a Norvégiában elesett orosz katonáknak van itt emlékműve. Ebből is látszik szerintem, hogy nem kell kommunistának lenni ahhoz, hogy elismerjük valakinek az érdemeit, és megemlékezzünk azokról, akik az életüket áldozták a kedvünkért. Azt gondolom, hogy a véráldozat már túlmegy a politikai pártok határain.

A temetőből a Kristiansten erődhöz sétáltam. Itt jegyzem meg, hogy ez az egész kör valami 7-8 km, tehát gyalog is meg lehet tenni egy nap alatt, ha szép idő van. Még úgy is, ha közben plusz időt és energiát vesz igénybe a nézelődés, bóklászás, vagy az, hogy beülsz egy étterembe. Én buszra szálltam néhányszor. Egyrészt, mert takarékoskodni kívántam az erőmmel (mint tudod, nem vagyok egészséges, és két napnyi vonatozás közé beilletsztett gyalogos városnézést nem igazán nevezhetünk pihenésnek), másrészt pedig a tömegközlekedést itt is ki akartam próbálni. A helyi "bkv" oldala nagyjából olyan, mint a rogalandié (itt lakom én), és a jegyvásárló applikáció is gyakorlatilag teljesen úgy néz ki. Az árak valamivel drágábbak, viszont a buszok sokkal gyakrabban járnak, és a tömeg is nagyobb rajtuk. Mint mondtam, helyi viszonylatban ez egy nagy város, és sok diák van itt, akik többnyire nem járnak autóval. Ó, és persze azért is választottam a buszt, mert elég cidri volt. Itt a tengerparti városokban gyorsan változik az időjárárás, a másfél nap alatt -5 és +4 fok között volt minden, szélvihar, hóvihar, eső, napsütés, amit akarsz. (Kép: Landemoen templom)

Tehát felmásztam az erődhöz, ahonnan mesés kilátás nyílik a városra. Ezt mindenképp érdemes megnézni. Ezek azok a bizonyos élmények, amiket egy fotó nem ad vissza. Ahogy kitágul körülötted a tér, ahogy látod egyben az egész környéket, arról egy fénykép nem ugyanazt az élményt nyújtja. 

(folyt. köv.)