Nagyon fontos történetet szeretnék megosztani veletek. Fontos, mert sok embernek segíthet. Olvasd el és oszd meg, még ha kicsit hosszú is. Szerintem sokan járunk hasonló cipőben!
Kamaszkorom óta küszködöm a fáradtsággal, a válasz mindig az volt, igyak kávét. Alacsony vérnyomás, kevés alvás, igyál kávét. Ittam. Tejjel, cukorral.
A fáradtság azonban egyre fokozódott. Akinek nincs ilyen problémája, el sem tudja képzelni, de gyakorlatilag fáradtan csináltam végig az életemet. Idővel vállalkozó lettem, hogy napközben tudjak egyet szunyókálni. Az irodában ugyanis már azt hittem, meghalok, nem bírtam ki 8 órát egyhuzamban. Később tovább romlott a helyzet, már nem csak úgy éreztem, hogy az ájulásig vagyok fáradt, hanem többször szó szerint el is ájultam (eszméletvesztés!). Ekkor kezdtem el dokihoz járni a problémámmal.
Amivel persze mindenki körberöhögött. A neten rákerestem a tüneteimre, és az alapján hormon problémára gyanakodtam, ide kértem először beutalót. Az endokrinológus azt írta a kartonomra, hogy elhízott vagyok és depressziós, amúgy szóban közölte hogy ránézésre semmi bajom nincs. Ezután következett a kardiológia, ideggyógyászat, alvás ambulancia, de mindenhol csak az derült ki, hogy baromi egészséges vagyok (hála Istennek!)
Mivel korábban dohányoztam, a köhögés és fulladásos tüneteimre azt gondoltam, majd el fog múlni. Egy véletlen folytán derült ki, hogy nem. Ekkor megkaptam a beutalót a tüdőgyógyászatra is, itt kiderült, hogy asztma és COPD-m van. Ezekre kaptam is gyógyszereket, és sokkal jobban lettem, de a fáradtság igazából nem múlt el. Habár kevesebbszer, de szükségem volt napközbeni szunyókálásra, és még mindig ködös fejjel dolgoztam végig a nappalokat. Mivel azonban az állapotom nem romlott, nem mentem volna magamtól további vizsgálatokra.
Azonban elkezdtem járni akupunktúrás kezelésre, az asztmás tüneteim enyhítése végett. Aki kezelt, egy belgyógyász doktor, javasolta, hogy nézessek inzulin rezisztencia szintet, mert szerinte - ránézésre és a tüneteim alapján - ez lehet a probléma forrása.
Elmentem a háziorvosomhoz, aki adott is beutalót, de terheléses VÉRCUKOR vizsgálatra! Mivel IR vizsgálatra háziorvos nem adhat beutalót, ám ezt ő elfelejtette megemlíteni. Sajnos a kettő nem ugyanaz, és azért, mert a vércukor 2 óra alatt visszaáll, még lehet inzulin rezisztencia, sőt! Tehát, mivel a másik belgyógyász elmondása alapján nekem egyre gyanúsabb lett ez a dolog, elmentem magánúton inzulin rezisztencia vizsgálatra. Hopp! Végre ki is bújt a nyúl a bokorból! Hajmeresztő értékeim lettek, a belgyógyász azt mondta, menjek mihamarabb endokrinológiára.
Mikor elvittem a háziorvosomnak a leletet, megsértődött, csapkodott, kiabált, hogy ahhoz az orvoshoz menjek vizsgálatra, aki a beutalót aláírta a vizsgálatra. Mondtam neki, hogy ott nincs endokrinológia, és bár néztem magán rendeléseket, kb. 26ezer egy vizsgálat, és jelen pillanatban még nem sz.rom a pénzt, valamint fizetek tébét, ergo a rendszerben szeretnék segítséget kapni. Őrjöngött vagy tíz percet, közben felhívták telefonon, bunkó módon kiment telefonálni, majd még mindig puffogva visszatért, és nagy kegyesen megírta a beutalót. Ennek több, mint két hónapja. Jövő hétre van időpontom, majd még meglátjuk, ott mi lesz, mert elvileg a kispesti sztk-ban csak pajzsmirigy ambulancia van, szóval lehet, ezek is elhajtanak a fenébe.
Mindenesetre, amióta megvan a lelet, elkezdtem máshogy táplálkozni. Sosem szerettem a kenyeret, de gyerekkoromban rá lettem szoktatva, mert "kenyérrel kell jóllakni". Úgyhogy gyakorlatilag a reggeli tejeskávé-szendvics kombóval vágtam a fát magam alatt úgy húsz évig. Rohadt nagy szerencsém, hogy nem lettem 2-es típusú cukorbeteg!
A táplálkozásomon a netes és más IR-esektől szerzett információk alapján annyit változtattam, hogy délelőtt nem eszem gyors felszívódású szénhidrátot. Lehetőleg lassút sem, vagy csak nagyon keveset. Ebédre és ebéd után már megengedem magamnak, de beosztással. Például vagy tésztát ebédelek, vagy ebéd után megeszem egy fagyit, esetleg egy jegeskávét. Nem nagy változások, még mindig megeszem, ami jól esik, mégis fogytam már a két hónap alatt 5 kilót! Miért? Mert nincs a folyamatos éhségérzés. Nem szenvedek, nem éhezem, és nem is vagyok fáradt annyira.
Az inzulin rezisztencia sajnos hatalmas latenciával rendelkezik, azaz kb. fogalmunk sincsen, hány embernek lehet ilyen baja, mert sokszor csak akkor derül ki, amikor már átfordul cukorbajba. Fáradtság és egyéb tünetekkel a magyar egészségügyben körbe fognak röhögni, de ne foglalkozz vele. Nekem 13 ezer forintba került ez a vérvétel, de állítom, hogy az életemet mentette meg. Nem csak azért, mert már rohadtul ki volt mindenem a folyamatos fáradtságtól, hanem azért is, mert nem tudtam lefogyni, hiába sokat mozogtam, hiába diétáztam is, egy bizonyos szint alá sosem ment a mérleg mutatója.
Jah, még egy poén: aki a vért levette, szintén duci hölgy, jókat nevetett rajtam. Hogy én biztos csak azért vagyok kövér, mert zabálgatok, és miért nem figyelem a kalóriákat. Mondtam neki, hogy kb. húsz éve figyelem, és napi öt kilométert gyalogolok edzésszerűen, továbbra is csak legyintett és röhögött, hogy a kalória a minden. Hát nem.
TANULSÁG
1. Állj ki magadért, mert mások lesz.rnak.
2. Ha nem tudsz lefogyni és állandóan éhes vagy, nézess inzulin rezisztenciát. Nem mindenkinek ugyanazok a tünetei, de ha úgy véled, akár ez is lehet a bajod, ne sajnáld rá a pénzt, hogy megbizonyosodj felőle.
3. Ha fáradt vagy, pihenj! Ha valamihez nincs kedved, ne csináld! Válts! A kávé nagyon finom és felpörget, de a szervezet utólag mindenért benyújtja a számlát.
Köszönöm, hogy elolvastad! Ki kellett ezt már írnom magamból :)
Vigyázz magadra! Minden jót kívánok neked!
Szeretettel: Helga
