Kalandozásaim Norvégiában

Miért éppen Norvégia?

Klubrádió szubjektív

Hallgatói vélemény

2018. október 05. - Helga Viking

Gyakran meg lehet figyelni - már, ha valaki képes erre - hogy egyik vagy másik politikai oldalunk rajongótábora pontosan egyformán korlátolt és szűklátókörű. A különbség bennük csak annyiban van, hogy melyik politikai kör szavait isszák. Manapság a "liberális" szitokszó lett, és lehet is, mert semelyik politikai oldalnak (tisztelet a kivételnek, nem oldalnak, hanem személyeknek) sincsen halvány lila segédfogalma sem demokráciáról, sem szabadelvűségről, sem semmiféle felvilágosodott értékről. A héten a Klubrádió hallgatása akasztott ki. Mutatom, hogy hogyan.

Tovább

Süketek párbeszéde

avagy sose olvasd a komment szekciót

Ezerkilencszáz-nagyonrégen (valójában 2003-ban) magyar szakos hallgatóként részt vettem a hazai olvasási kompetencia mérés javításában. Kevesen tudnak róla, de van ilyen, nem csak a nemzetközi Pisa teszt. A kompetenciamérés gyakorlatilag nagyon hasonló a Pisa felméréshez, de nem nemzetközi, hanem magyarok által összeállított feladatsorról van szó. Van persze matekból is, és lehet, más is, nem tudom, én csak a magyaros részével foglalkoztam, azaz az olvasási kompetencia tesztekkel. A feladatsor egyébként rohadtul egyszerű, majdnem, mint a nyelvvizsgákon: vannak szövegek, azokat el kell olvasni, és azok alapján kérdésekre kell válaszolni. A válaszokból pedig kiderül, hogy a nebuló mennyire fogta fel az írott szöveg értelmét. Most azt mondod, hogy a nyelvvizsga tök bonyi bakker, és talán így is van, de nem a szövegértelmezés, hanem az idegen nyelv miatt. 

A szövegértés, szövegértelmezés, kompetens válaszalkotás a mindennapjaink része kellene, hogy legyen. Elvégre az élet nem más, mint kommunikáció. Minden és bármilyen emberi tevékenység valamilyen formájú kommunikációban nyilvánul meg, tehát elég fontos lenne, hogy értsünk hozzá, mire a sulis éveket befejezzük. Einstein szerint, ha nem tudod elmagyarázni úgy, hogy egy gyerek is megértse, akkor nem értetted meg teljesen. A tudás, még ha benne is van az okos fejedben, ha azt nem tudod mások számára értelmesen prezentálni, fabatkát sem ér. Mi pedig röhögünk az angolszász oktatáson, hogy milyen puhányok meg hülyék, mert nem vágják be a lexikont. Azt talán nem, de megtanulnak profi módon kommunikálni, mire az iskolát elvégzik. Ezért van az, hogy a sok buta amerikai műsorban mindenki úgy tűnik, mintha született tévériporter lenne, Magyarországon meg még a reklámokban megszólaló szakember/színés/szakszínész, bánat tudja, kik ezek, de hogy lesír a dumájukról, hogy fölolvassák, amit mondanak, vagy pedig baromi idegesek, az zicher.

Egyetem óta vesszőparipám a szöveg szintű értelmezés. Azaz, azt kell a szövegbe beleolvasni, ami oda van írva, és nem kell totózni, hogy "mire gondolt a szerző". Rohadtul senkit nem érdekel, mire gondolt. Írja oda azt, amit gondolt, vagy az olvasó gondolja azt, ami oda van írva. Az irodalomértelmezés (tágabb értelemben a szövegértelmezés) nem gondolatolvasás és telepátia. 

2003. óta tudományosan felmérve és adatokkal alátámasztva, hogy a magyarok nem tudnak olvasni. Mégis, a mai napig meglepődöm egy-egy totál oda nem illő kommenten (nyugi, más oldalaim is vannak, nem csak ez a tetszhalott blog). A minap is tíz percet gondolkodtam rajta, hogy "oké, bameg, de hogy jön ez most ide?" Mert oké, hogy csak azt látjuk, ami a fejünkben van, és hogy úgyis a saját lelkivilágunkat projektáljuk mindenkire, de azért legalább hellyel-közzel úgy, hogy a hsz-nek köze van a szöveghez. Vagy ezek az emberek csukott szemmel, random kommentálgatnak bejegyzéseket? Egyelőre az ilyen hozzászólásokat leginkább ignorálom, de komolyan mérlegelem, hogy esetleg hozzá fogom fűzni ezt az első, zsigeri gondolatomat. Vagy azt is bevezethetnénk, hogy minden nap kiposztolok egy ..szott nagy X-et, aztán mindenki azt ír alá, amit akar. "Máma mi fáj nagyon neked? Gyere, mondjad, babám!" Vagy valami ilyesmi.

Persze lehet, hogy az egész az én hibám, mert valamiért azt hittem, hogy a poszt-komment füzér egyfajta párbeszéd. Megközelíthetnénk úgy is, hogy olyan, mint egy közösségi, digitális Warhol kép, vagy piszoár, nézőpont kérdése. Mindjárt elmúlna az a kényszerképzetem, hogy kell, hogy legyen valami értelme.

Inzulinrezisztencia kálvária

Nagyon fontos történetet szeretnék megosztani veletek. Fontos, mert sok embernek segíthet. Olvasd el és oszd meg, még ha kicsit hosszú is. Szerintem sokan járunk hasonló cipőben!
Kamaszkorom óta küszködöm a fáradtsággal, a válasz mindig az volt, igyak kávét. Alacsony vérnyomás, kevés alvás, igyál kávét. Ittam. Tejjel, cukorral.
A fáradtság azonban egyre fokozódott. Akinek nincs ilyen problémája, el sem tudja képzelni, de gyakorlatilag fáradtan csináltam végig az életemet. Idővel vállalkozó lettem, hogy napközben tudjak egyet szunyókálni. Az irodában ugyanis már azt hittem, meghalok, nem bírtam ki 8 órát egyhuzamban. Később tovább romlott a helyzet, már nem csak úgy éreztem, hogy az ájulásig vagyok fáradt, hanem többször szó szerint el is ájultam (eszméletvesztés!). Ekkor kezdtem el dokihoz járni a problémámmal.
Amivel persze mindenki körberöhögött. A neten rákerestem a tüneteimre, és az alapján hormon problémára gyanakodtam, ide kértem először beutalót. Az endokrinológus azt írta a kartonomra, hogy elhízott vagyok és depressziós, amúgy szóban közölte hogy ránézésre semmi bajom nincs. Ezután következett a kardiológia, ideggyógyászat, alvás ambulancia, de mindenhol csak az derült ki, hogy baromi egészséges vagyok (hála Istennek!)
Mivel korábban dohányoztam, a köhögés és fulladásos tüneteimre azt gondoltam, majd el fog múlni. Egy véletlen folytán derült ki, hogy nem. Ekkor megkaptam a beutalót a tüdőgyógyászatra is, itt kiderült, hogy asztma és COPD-m van. Ezekre kaptam is gyógyszereket, és sokkal jobban lettem, de a fáradtság igazából nem múlt el. Habár kevesebbszer, de szükségem volt napközbeni szunyókálásra, és még mindig ködös fejjel dolgoztam végig a nappalokat. Mivel azonban az állapotom nem romlott, nem mentem volna magamtól további vizsgálatokra.
Azonban elkezdtem járni akupunktúrás kezelésre, az asztmás tüneteim enyhítése végett. Aki kezelt, egy belgyógyász doktor, javasolta, hogy nézessek inzulin rezisztencia szintet, mert szerinte - ránézésre és a tüneteim alapján - ez lehet a probléma forrása.
Elmentem a háziorvosomhoz, aki adott is beutalót, de terheléses VÉRCUKOR vizsgálatra! Mivel IR vizsgálatra háziorvos nem adhat beutalót, ám ezt ő elfelejtette megemlíteni. Sajnos a kettő nem ugyanaz, és azért, mert a vércukor 2 óra alatt visszaáll, még lehet inzulin rezisztencia, sőt! Tehát, mivel a másik belgyógyász elmondása alapján nekem egyre gyanúsabb lett ez a dolog, elmentem magánúton inzulin rezisztencia vizsgálatra. Hopp! Végre ki is bújt a nyúl a bokorból! Hajmeresztő értékeim lettek, a belgyógyász azt mondta, menjek mihamarabb endokrinológiára.
Mikor elvittem a háziorvosomnak a leletet, megsértődött, csapkodott, kiabált, hogy ahhoz az orvoshoz menjek vizsgálatra, aki a beutalót aláírta a vizsgálatra. Mondtam neki, hogy ott nincs endokrinológia, és bár néztem magán rendeléseket, kb. 26ezer egy vizsgálat, és jelen pillanatban még nem sz.rom a pénzt, valamint fizetek tébét, ergo a rendszerben szeretnék segítséget kapni. Őrjöngött vagy tíz percet, közben felhívták telefonon, bunkó módon kiment telefonálni, majd még mindig puffogva visszatért, és nagy kegyesen megírta a beutalót. Ennek több, mint két hónapja. Jövő hétre van időpontom, majd még meglátjuk, ott mi lesz, mert elvileg a kispesti sztk-ban csak pajzsmirigy ambulancia van, szóval lehet, ezek is elhajtanak a fenébe.
Mindenesetre, amióta megvan a lelet, elkezdtem máshogy táplálkozni. Sosem szerettem a kenyeret, de gyerekkoromban rá lettem szoktatva, mert "kenyérrel kell jóllakni". Úgyhogy gyakorlatilag a reggeli tejeskávé-szendvics kombóval vágtam a fát magam alatt úgy húsz évig. Rohadt nagy szerencsém, hogy nem lettem 2-es típusú cukorbeteg!
A táplálkozásomon a netes és más IR-esektől szerzett információk alapján annyit változtattam, hogy délelőtt nem eszem gyors felszívódású szénhidrátot. Lehetőleg lassút sem, vagy csak nagyon keveset. Ebédre és ebéd után már megengedem magamnak, de beosztással. Például vagy tésztát ebédelek, vagy ebéd után megeszem egy fagyit, esetleg egy jegeskávét. Nem nagy változások, még mindig megeszem, ami jól esik, mégis fogytam már a két hónap alatt 5 kilót! Miért? Mert nincs a folyamatos éhségérzés. Nem szenvedek, nem éhezem, és nem is vagyok fáradt annyira.
Az inzulin rezisztencia sajnos hatalmas latenciával rendelkezik, azaz kb. fogalmunk sincsen, hány embernek lehet ilyen baja, mert sokszor csak akkor derül ki, amikor már átfordul cukorbajba. Fáradtság és egyéb tünetekkel a magyar egészségügyben körbe fognak röhögni, de ne foglalkozz vele. Nekem 13 ezer forintba került ez a vérvétel, de állítom, hogy az életemet mentette meg. Nem csak azért, mert már rohadtul ki volt mindenem a folyamatos fáradtságtól, hanem azért is, mert nem tudtam lefogyni, hiába sokat mozogtam, hiába diétáztam is, egy bizonyos szint alá sosem ment a mérleg mutatója.
Jah, még egy poén: aki a vért levette, szintén duci hölgy, jókat nevetett rajtam. Hogy én biztos csak azért vagyok kövér, mert zabálgatok, és miért nem figyelem a kalóriákat. Mondtam neki, hogy kb. húsz éve figyelem, és napi öt kilométert gyalogolok edzésszerűen, továbbra is csak legyintett és röhögött, hogy a kalória a minden. Hát nem.
 

TANULSÁG

1. Állj ki magadért, mert mások lesz.rnak.
2. Ha nem tudsz lefogyni és állandóan éhes vagy, nézess inzulin rezisztenciát. Nem mindenkinek ugyanazok a tünetei, de ha úgy véled, akár ez is lehet a bajod, ne sajnáld rá a pénzt, hogy megbizonyosodj felőle.
3. Ha fáradt vagy, pihenj! Ha valamihez nincs kedved, ne csináld! Válts! A kávé nagyon finom és felpörget, de a szervezet utólag mindenért benyújtja a számlát.
 
Köszönöm, hogy elolvastad! Ki kellett ezt már írnom magamból :)
Vigyázz magadra! Minden jót kívánok neked!
Szeretettel: Helga

Trondheim másfél nap alatt

Második rész

Mint már említettem, eredetileg Tromsøba akartam menni itt Norvégiában. Azaz ez így nem teljesen igaz. Mindig vonzott az észak, aztán egyszer olvastam egy cikket egy magazinban Tromsøről, és az hozott igazán lázba. Sarki fény, és nyüzsgő kulturális élet (jövő héten ezt is letesztelem). Végül azért jöttem Stavangerbe, mert első körben nem mertem annyira északra menni. Viszont azt eldöntöttem, hogy ha már itt vagyok, szétnézek más, szimpatikus városokban is, háthogyha úgy döntök, tovább költözöm, még északabbra. Ezért aztán "elugrottam" Trondheimba is körülnézni. (Folytatás az előző bejegyzéstől)

Tovább

Trondheim másfél nap alatt

Első rész

Mint már említettem, eredetileg Tromsøba akartam menni itt Norvégiában. Azaz ez így nem teljesen igaz. Mindig vonzott az észak, aztán egyszer olvastam egy cikket egy magazinban Tromsøről, és az hozott igazán lázba. Sarki fény, és nyüzsgő kulturális élet (jövő héten ezt is letesztelem). Végül azért jöttem Stavangerbe, mert első körben nem mertem annyira északra menni. Viszont azt eldöntöttem, hogy ha már itt vagyok, szétnézek más, szimpatikus városokban is, háthogyha úgy döntök, tovább költözöm, még északabbra. Ezért aztán "elugrottam" Trondheimba is körülnézni.

Tovább

Boldogok a sajtkészítők

A boltban véletlenül zsíros tejfölt vettem (beszélgettem szinte-norvégul a tulajdonosnővel, és ezért nem figyeltem). Tudni kell, hogy itt a sovány tejföl olyan, mint otthon a zsíros. Ez már annyira krémes, és finom, hogy szinte kár elpazarolni a székelykáposztába.

Tovább

Hail

Azaz jégvihar, de nagyon durván

Vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni, és általában az időjárás furcsa vagy szokatlan elemei ilyenek. Magyarországon igazi kontinentális éghajlat van, így azért mi elég sokféle dolgot látunk, a rezzenetlen, 38 fokos levegőtől a hirtelen lecsapó, fákat tövestül kicsavaró viharokig. És persze jégesőt is bőven, sajnos a barackfáink rettenetes kárára. De nem ilyet...

Tovább

A norvég nyelv

Tippek a tanuláshoz

Ha Norvégiába szándékozol költözni, életbevágó fontosságú a norvég nyelv tanulása. Nem csak azért, hogy ne tudjanak eladni, hanem azért is, mert bizony a legtöbb állást csak úgy lehet betölteni, ha legalább minimális szinten tudsz norvégul is. Ha pedig a köz szolgálatában dolgozol, ez egyenesen elengedhetetlen. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de például a buszvezetőket is az önkormányzat fogalkoztatja, tehát nekik is, vagy az utcaseprőknek is tudnia kell beszélni a helyi nyelvet.

Tovább

Spórolás Norvégiában 2.

A jóljárás művészete

Folytatás az előző cikkből, azaz hogyan maxolhatjuk ki a pénzügyi forrásainkat, ha a takarékosság a fő szempont, amikor Norvégiában tartózkodunk. Lakásfelszerelés, "olcsósbolt" és még hasonlók a hajtás után.

Tovább

Spórolás Norvégiában 1.

Hogy mégse ez legyen számodra a világ legdrágább országa

Sokat emlegetik, és én is írtam már róla, hogy Norvégiában bizony elég borsosak az árak. Mégis, az itteni keresetekhez viszonyítva korántsem olyan drága a megélhetés, mint mondjuk Magyarországon, az ottani keresetek arányában. Egy kis idő- és energiaráfordítással, valamint alkalmazkodó-képességgel azért itt is jelentősen csökkentheted a megélhetésed költségeit. Számomra a spórolás nem kényszer, hanem elsősorban valamiféle kihívás, vagy vetélkedő saját magammal. Mindig keresem a lehetőségeket, és bár nem sajnálom a pénzt arra, ami jó, azért örülök neki, ha valamihez olcsón tudok hozzájutni. Ahogy az egyik barátommal szoktuk mondani: ha féláron kapsz meg valamit, annál csak egy jobb dolog van: ha ingyen kapod meg.

Tovább